Részlet

Egy kis részlet az új történetemből.

    Lopva pillantottam rá. Sötét mellényt és fehér pólót viselt, alóla a karján kikandikált hosszú tetoválása. Valószínűleg tovább is folytatódott, de azt a ruhájával egész ügyesen elrejtette a kíváncsiskodó tekintetek elől. Először a fekete könyvecskét, majd engem vizslatott. Kellemetlenül éreztem magam, ahogy égkék szemét mélyen az enyémbe fúrta. Elmosolyodott, és ismét megszólalt.

- Állásinterjú?

      Ha nem akartam teljesen idiótának tűnni, meg kellett szólalnom-, pedig nem terveztem beavatni az életemet meghatározó, rohamosan közeledő eseményekbe. Mégiscsak egy idegen, de roppant elegáns idegen. 

- Olyasmi..- bólintottam, és kicsit erőltetetten elmosolyodtam. Nem akartam éreztetni vele, hogy mennyire ideges vagyok.

 -  Ó, tudom én milyen érzés. Én is átestem ezen évekkel ezelőtt, amikor még sokkal fiatalabb voltam – próbált kedvesen biztatni, de elég esetlenül csinálta.

Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy alig figyelek rá. A kilenc órás találkozó részletei kavarogtak a fejemben. Ha most visszakérdezett volna, minden bizonnyal lebukom…